© Createka Design Kft. 2013-2016

1125 Budapest, Rőzse köz 3.   (1) 355-9008    info@createka.hu

Korábbi cikkek

2013.08.24.: Lehet-e internet nélkül élni?

Egy friss felmérés eredményei szerint a megkérdezettek 82,6%-a szabadságára is magával viszi okostelefonját / táblagépét, és amikor csak lehet használja. 13,3% magával viszi, de csak ritkán használja, és mindössze 0,6% hagyja otthon.

Nyaralás idején derül ki igazán, hogy mennyire vagyunk netfüggők. Tudjuk-e élvezni a napot, a vízpartot, a hegyeket, a városnézést elszakítva a világhálótól, "retro-üzemmódban"? A társaság varázsa, a zavartalan nyugalom élvezete, vagy akár a mobilinternet-sávszélessége, netán a roaming-díj mértéke, esetleg más tényező el tudja-e vágni a webes köldökzsinórunkat? Lehet-e - legalább pár napig, egy-két hétig - internet nélkül élni? A vélemények többnyire igen markánsak:

• Természetesen lehet! A fürdéshez, lángosevéshez, a sörözéshez a strand füvén vagy homokján nincs szükség világhálóra. Röplabdázni, focizni is remekül tudunk még akár a mobiltelefonunk nélkül is. Éppen az a jó a szabadságban, hogy kikerülünk a napi mókuskerékből - ennek része az is, hogy leválunk az internetről.

• Képtelenség, nem lehet! Ahhoz, hogy megtudjuk, melyik étterembe, strandra, moziba, bárba érdemes betérnünk nyaralásunk helyszínén a legkézenfekvőbb megoldás az internet. Ha úton vagyunk, a mentrend vagy benzinkút információi is a legkényelmesebben a világhálón érhetők el. És a nyaralás legjobb felvételeit is legjobb iziben megosztanunk a közösségi oldalakon!

Az igazság - ahogy az már lenni szokott - ez esetben is valahol félúton keresendő. Egy friss felmérés eredményei szerint a megkérdezettek 82,6%-a szabadságára is magával viszi okostelefonját / táblagépét, és amikor csak lehet használja. 13,3% magával viszi, de csak ritkán használja, és mindössze 0,6% hagyja otthon. Tehát szinte mindenki valamilyen mértékben ragaszkodik az internetes elérés lehetőségéhez. Való igaz, vannak olyan webes szolgáltatások, amelyek jelentősen megkönnyítik életünket nyaralás, utazás során is. Viszont nemrég hallottam egy tanárnőtől, hogy az iskolai buszkirándulás alatt számára a legmegdöbbentőbb élmény a buszon néma csendben utazó gyerekek voltak: semmi éneklés, semmi rendetlenkedés, semmi kiabálás - mindenki külön-külön a telefonjába, táblagépébe bújt, és azon játszott, internetezett vagy zenét hallgatott. Éppen a közösség élménye veszett így el a közös kirándulásból!

Nyaralás idején derül ki, hogy nemcsak nyaralás idején igaz: valószínűleg az arany középút a legjobb az internethasználat esetében is. Kár lenne a "tökéletes szabadság" illúziójáért teljesen lemondani a korszerű technológia kényelméről, de még inkább kár olyan mértékben függővé válni, ami kiszakít a valódi közösségből, a velünk együtt nyaralók ársaságából a virtuális közösség kedvéért.

2013.08.28.: Tudomány-e az ingatlanhirdetés?

Aki közösségi média oldalakon ki tudja tölteni az adatait, és tele tudja rakni cukiságokkal az üzenőfalát, az valószínűleg az eladni kívánt ingatlant leíró 15-20 mezőt is megugraná. Pláne úgy, hogy sablonok, minták is segítik a szöveges részek kitöltését. ÉS MINDEZ INGYENES! Ehelyett a többség közvetítőhöz fordul...

Régóta foglalkoztat egy furcsa piaci jelenség: miért nem tanuljuk meg használni az ingatlanportálokat? Sehogy sem jövök rá, mi lehet az oka. Vannak felhasználóbarát, jól kezelhető, nagy forgalmú online ingatlanforgalmazó oldalak, azokon azonban a megjelenő hirdetések mintegy 80-90%-a mögött ingatlanközvetítő iroda áll. Hogy egy-egy ember nem látja át a gazdasági racionalitást, vagy fél az üzlettől még belefér, de hogy ez az általános, az ellentmondani látszik a józan észnek és a szabad versenyes piac törvényeinek.

Pedig egy ingatlan adatainak feltöltése nem pilótavizsgás feladat: aki közösségi média oldalakon ki tudja tölteni az adatait, és cukiságokkal tudja telerakni az üzenőfalát, az valószínűleg az eladni kívánt ingatlant leíró 15-20 mezőt is megugraná. Pláne úgy, hogy sablonok, minták is segítik a szöveges részek kitöltését. ÉS MINDEZ INGYENES! Pár fényképpel feldobni a hirdetést is csak párszáz esetleg 1-2 ezer forint havonta.

Ehelyett a többség közvetítőhöz fordul, akinek a "hozzáadott értéke" mindössze annyi, hogy gyorsan leveri az ingatlan árát 20-30%-kal - bármennyit mond a kuncsaft: "ugyanmárennyiérteladhatatlan" -, majd feltölti ugyanarra az oldalra, ahova az ügyfél maga is feltölthette volna, valamint elhelyezi saját "hatalmas" adatbázisában, ahol "éppen most rengetegen" az eladóéhoz hasonló ingatlanokat keresnek... No persze. Végül ha létrejön az üzlet, lenyúl súlyos százezrekben / milliókban mérhető jutalékot. És az eladó fizet, ahelyett, hogy gondolkodna, és körülnézne, hogy létezik-e kedvezőbb megoldás, jobb ajánlat.

Hasonlóan faramuci persze az is, amikor az eladó lakás erkélyére / kerítésére közvetítő logójával és telefonszámával írják ki, hogy az az adott ingatlan eladó. És nem az ingatlanközvetítő fizet a tulajnak a reklámfelületért - neeem!!! A lúzer tulaj fizet a közvetítőnek! Neki nyilván nincs nagy méretű táblája és alkoholos filce (és talán a boltban sem árulnak ilyet), amivel maga kiírná, hogy ELADÓ, és a hozzá a saját telefonszámát.

A standard ügynöki szöveg, hogy "a vevő fizeti a jutalékot, nem Ön". Van gondolkodó ember, aki ilyet tényleg bevesz? Ugyan már! Ha a vevő hajlandó jutalékot fizetni, akkor annyival (vagy egy részével) magasabb vételárat is hajlandó lenne - ügynök éd jutaléka kiiktatásával - az eladónak fizetni. Eladó is is vevő is vaskos összegekkel jobban járhatnának.

Talán a megoldás korunk online svájcibicskájában, a facebook-ban rejlik: ott már egyre több magán lakáshirdetés jelenik meg, és a megosztások révén ezek is komoly elérést jelenthetnek. Ugyan a facebook nem erre optimalizált felület, de üsse kő: ha a tegnapi vacsora fényképe, az unokahugi új copfja, a századszor körbeküldött viccek és a lényeges vagy lényegtelen eszmefuttatások megférnek a falon, akkor az ingatlanhirdetések is kikerülhetnek. Talán ezen keresztül vezet az út a felismerésig, hogy az internetet magunk is használhatjuk hatékony reklámfelületként!

2013.08.08: Utcnevek szürkesége – avagy település-branding

Ahhoz, hogy egy-egy helység meghatározza magát, önálló, egyedi arculatot alkosson, természetesen számos más eszköz alkalmazására is szükség van, de a sorban valahol ott kell következnie a közterületek elnevezésének is. Ugyan nem a névtelenség homályába, de az elnevezések szürkeségébe vesznek így az utcák.

Járva az országot újra és újra szembesülök azzal a fantáziátlansággal, ahogy a falvak, városok utcáikat, tereiket elnevezik. Nem a különböző korok ideológiailag diktált elnevezéseire gondolok, hanem azokra, amelyeket a legtöbb településen saját akaratukból adtak az ott lakók.

Mielőtt bárki félreértené: Arany János, Jókai Mór, József Attila, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Rákóczi Ferenc – hogy csak a leggyakoribb névadókat említsem – kétségtelenül történelmünk, kultúrtörténetünk meghatározó alakjai. Az viszont nem valószínű, hogy Magyarország több mint 3400 településének mindegyikén jártak volna, vagy bármi más közvetlen közük lett volna hozzájuk.

Ahhoz, hogy egy-egy helység meghatározza magát, önálló, egyedi arculatot alkosson, természetesen számos más eszköz alkalmazására is szükség van, de a sorban valahol ott kell következnie a közterületek elnevezésének is. Ugyan nem a névtelenség homályába, de az elnevezések szürkeségébe vesznek így az utcák.

Mondok egy konkrét példát, hogy szemléltessem mindezt: az ott nyaralókkal és a kétlaki életet élőkkel együtt is alig több mint 100 lelket számláló kis Vas megyei falunak, Zsennyének mindössze néhány poros mellékutcája és 4 aszfaltozott útja van. Azok pedig Jókai, Petőfi, Rákóczi nevén kívül – egyetlen üdítő kivétellel – a „Horgásztanyák utca” nevet viselik. A kis dűlők némelyikének hivatalosan saját neve sincs – az aszfaltozott utcák „leágazásaként” számozzák őket. (Pedig az öregek a tudói: minden dűlőnek volt neve!)

Melyek a falu egyedi jellegzetességei? A határában folyik a Sorok patak, majd beletorkollik a Rába folyóba. A faluba bevezető úton áll a Bezerédy-kastély és annak arborétuma, a Borjús-kert. Onnan nem messze az ártéren természetvédelem alatt álló több száz éves kocsányos tölgy áll, a híres „Ezeréves”. A szomszéd két faluval közös határon áll a „Cicelle”-ként ismert templom. Zsennyén született és itt van eltemetve Békássy Ferenc (1893-1915) költő, író, esszéista, aki Cambridge-ben tanult, barátai között tudhatta John Maynard Keynes közgazdászt, a Nyugatban is publikált, az I. világháborúban huszárként esett el – költészetét Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső és Babits Mihály méltatta!

Lám, mennyi lehetőséget adna a település-branding-re már csak az előbbi rövid felsorolás is: Békássy Ferenc megérdemelné, hogy a falu főutcája viselje nevét. John Maynard Keynes fasor vezethetne a kastélyhoz. Bezerédy, Cicelle, Ezeréves, Kastély, Rába, Sorok, vagy közvetettebb utalásként akár Cambridge, Nyugat, Babits, Kosztolányi és Tóth Árpád nevét is kaphatnák a falu közterületei.

Természetesen ez az írás nem(csak) Zsennyéről szól. Érdemes lenne mindenhol megpróbálni kitörni az elnevezések szürkeségéből! Különösebb kreativitásra sem lenne szükség ehhez, mindössze az adott település múltját felidézve érdemes végiggondolni, kik (vagy mik) lennének helyi értékként méltók arra, hogy utcát, teret nevezzenek el róluk. Mennyivel üdítőbb lenne akkor az utcaneveket olvasgatni az országot járva - és mennyivel könnyebb lenne az átutazók érdeklődését felkelteni a magát megkülönböztetni képes város vagy község iránt!

2013.11.06.: Jó kis firma?

Mi a különbség a világ 10 gigavállalata által felvásárolt márkák és az úgynevezett kereskedelmi márkák közt? Melyiknek a múltjában, hozzáértésében, értékeiben lehet több bizalmunk? És melyik az őszintébb?

Márkák, brand-ek napjait, heteit éljük: múlt héten publikálták a MagyarBrands díjjal kitüntetett márkák névsorát, előtte nem sokkal közölt összeállítást az egyik napilap a „kereskedelmi” (más néven: „saját”) márkák elfogadottságának változásáról, és a napokban járta be az internetet (nálunk az egyik meghatározó gazdasági portál közölte) a világ 10 gigavállalatának kezében összpontosuló márkák tömegéről.

A széles körben elfogadott meghatározás szerint „a márka egy név, kifejezés, jel, szimbólum, dizájn, vagy ezek kombinációja, amelynek célja, hogy egy eladó vagy eladói csoport termékét vagy szolgáltatását azonosítsa, és megkülönböztesse a versenytársakétól.” Megtestesíti mindazt, amit a fogyasztók képzelnek az adott termékről, szolgáltatásról, szervezetről (előnyök, értékek, kultúra, közösség). Ezek pozícionálják a piacon a márkát a versenytársakhoz képest, ezek teremtenek bizalmat iránta. Már ha teremtenek...

A gazdasági portál egyenesen így fogalmaz: „érdekes és talán ijesztő látni, hogy gyakorlatilag összesen egy maréknyi vállalattól vásároljuk a fogyasztási cikkek többségét. Az ábra jól összefoglalja, hogy milyen márkákat birtokol 10 nagyvállalat, amelyek gyakorlatilag az élelmiszerektől a szépségápolási cikkeken keresztül a háztartási elektronikáig mindent gyártanak.”

Márpedig az „ijesztő” kifejezés nem fér össze túl jól a bizalommal!

Ehhez képest a saját márkás termékek kapcsán megjelent cikk a szegmens növekedéséről ír: „A saját márkás termékek a legtöbbször olcsóbbak a gyártói márkáknál, kialakultak azonban a középkategóriát képviselő, valamint a prémium saját márkás termékek ... Az élelmiszer-forgalom 26,2%-át, a vegyiáru-forgalom 17,5%-át tették ki értékben tavaly Magyarországon. Míg az élelmiszerpiac 2006 óta 7%-kal csökkent, a kereskedelmi márkák eladása 13%-kal nőtt a Nielsen adatai szerint. Ráadásul közben árszínvonaluk növekedése meghaladta a gyártói márkák 32%-os arányát: 72%-kal emelkedett.”

Mi lehet ennek az oka? Az idézett felmérés is jól mutatja, hogy tévedés lenne mindent az árra fogni! A gigavállalatok kezében összpontosuló márkák egységes menedzselése gyakran elszürküléshez vezet, éppen a megkülönböztető jegy kopik meg. Ha nem is tudatosan, de érzékelhetik ezt a vevők is, és elfordulnak az unalmassá váló márkáktól. Ezzel szemben a saját márkás termékek őszinték: egyértelműen jelzik, hogy különböző beszállítók termékeit fogják össze a kereskedelmi cég márkaneve alatt. (Jó esetben szerepel is a gyártó neve a terméken.) És a „büdzsé”-termékeken felépített bizalmat előbb „színes”, majd „prémium” saját márkás termékcsaládok is követték több kereskedelmi láncnál is. Sokszor saját márkás termékéhez saját receptet is ad a megrendelő a beszállítónak, így a saját márkás áru eltér a beszállító gyártói márkás termékétől. Jobban belegondolva már a „kereskedelmi” márka megkülönböztetés sem teljesen indokolt: ugyan, mennyiben kereskedelmibb, mint a gigavállalat századik felvásárolt és forgalmazott márkája?

Akik pedig a saját márkás kereskedőláncok mellett még profitálhatnak az átrendeződésből, azok éppen a hazai márkák, amelyek a fent felsorolt értékek mellé a hagyományt és a nosztalgiát is csatasorba tudják állítani. Ez tudatos és egységes márkaépítést igényel, és azok, akik ezt profin művelik, nagy valószínűséggel érhetnek el sikert a fogyasztók körében és a MagyarBrands-listán is!

2013.09.17.: Vendéglátás - fókuszban a vendéggel

A pénzügy és a marketing szépen megfér egymással, sőt összeér, ha egy vállalkozás jól működik! A tengerparti horvát kisváros fagylaltozójában magától értetődőek a prioritások: az első szempont az ügyfél-elégedettség, a hosszú távú üzlet.

Hihetetlen élményünk volt a minap egy tengerparti horvát kisvárosban. Sokkal jobb lenne persze, ha ez nem lenne hihetetlen, hanem már hozzászoktattak volna itthon is, és más üdülőhelyeken is, de örüljünk annak, hogy legalább létezik jó példa!

A városka korzója éttermekkel, bárokkal, kávézókkal, ajándékboltokkal – no meg természetesen turistákkal van tele esténként. (Érdekes színfoltként még az esküvői menet is ott vonult át egyik este.) Kis társaságunk egy magyar vendéglős által üzemeltetett terasz visszatérő vendége: aznap este is ott vacsoráztunk és boroztunk. Finomakat ettünk, jó idő volt, jó hangulatunk is volt, így szinte záróráig maradtunk. Szólhatna ez a történet Zoltán étterméről is, hiszen ők is mindent megtesznek azért, hogy a vendég jól érezze magát, de szerencsére ilyen éttermeket azért már sokfelé találunk. És ahogy mondani szokás: lehetett ezt még überelni!

A meglepő epizód vacsora következett. Szerettük volna megfejelni az estét némi fagyival is, ezért az étteremből átballagtunk a szemközti fagylaltozóba, ahol szintén éppen zártak. Elmondtuk, mit szeretnénk, és látva kissé zavart arcukat, megkérdeztük, hogy túl későn érkeztünk-e? Azt felelték, az a gond, hogy lezárták a pénztárgépet, de azért mondjuk meg, ki mit kér, máris adják. Mondtuk, hogy részünkről ez igazán nem probléma, ám kiderült, ők úgy értik, ha nincs blokk, ne is fizessünk. Arról, hogy blokk nélkül fizessünk hallani sem akartak, de az igazi meglepetés az volt, hogy azt sem fogadták el, hogy otthagyjuk a pénzt, és másnap becsületszavunkra visszajövünk a blokkért is, hogy az adóhivatal felé is kerek legyen a történet. Egy szó mint száz: fagyikat kaphattunk, fizetésről szó sem lehetett!!!

Másnap estére is Zoltánékhoz terveztük a vacsorát, de ilyen előzmények után természetesen csakis ugyanoda mehettünk fagyizni is – ügyelve arra, hogy ezúttal időben érkezzünk. Mondtuk, mennyivel tartozunk, és mit kérünk még, és egyben fizetnénk. Az igazi szépsége a történetnek, hogy még szemmel láthatóan ők voltak meglepve, hogy jeleztük tartozásunkat, és ki akarjuk egyenlíteni.

Lám, a pénzügy és a marketing milyen szépen megfér egymással, sőt összeér, ha egy vállalkozás jól működik! Magától értetődőek a prioritások: számukra világosan láthatóan az első szempont az ügyfél-elégedettség. A hosszú távú üzletet tartják szem előtt. Pedig tengerparti üdülő – ki tudja, hány vendég tér egyáltalán vissza? Mi minden esetre visszatérő ügyfelek leszünk, és sok sikert kívánunk nekik! Magunknak pedig sok hasonló élményt.

2013.10.08.: Sárga taxik - színes verseny

A kusza viszonyok közt okkal érezték hátrányban magukat azok, akik cinkelt lapok nélkül próbáltak játszani. A szabályozott tarifákkal és a nyilvánvalóan azonosítható taxikkal ennek remélhetően vége: most jöhet a színvonalas verseny! Verseny a szolgáltatási színvonalban.

Örömmel látom, ahogy egyre több sárga színű, feketekockás taxi furikázik Budapest utcáin. Nemcsak azon személyes okból, mert tetszik ez az új dizájn, hanem azért is, mert a rendezettebb piaci viszonyokhoz vezető folyamat első lépéseit jelenti az egységes szín, és az egyértelműen feltüntetett tarifa. Lassan kialakul a kritikus tömeg, amikor már versenyhátránnyá válik, ha egy taxi még nem sárgult meg, hiszen nekünk, utasoknak kezd ráállni a szemünk az új színkódra. Apró üröm az örömben, hogy az egységes szabadjelző az autók tetején valószínűleg nem fog formatervezési nagydíjat nyerni... De reménykedjünk, hátha majd egy ráncfelvarrás során megszépül az is. Mint ahogyan nemcsak színben egységesednek, hanem meg is fiatalodnak a taxik 2015-től.

A piaci szabályozás természetesen nem jelenti a verseny végét! Először is: nemcsak árverseny létezik a világon, sőt a szabályozás előtti taxispiacon az árverseny volt a legálságosabb, amikor a trükközések, szándékos kerülőutak, órapörgetések és egyéb praktikák lehetetlenné tették, hogy az utas ténylegesen tudhassa, annyit fizet-e az útért, amennyiért „beültették”. Számos piaci szereplő gondolta úgy, hogy a tarifa-trükkök, a nyugtaadás mellőzése és a hasonló „okosságok” a taxizás természetes velejárói. Kérdés ugyan, hogy az egyik nagy taxitársaság szóvivője szájából elfogadhatóan hangzott-e pár hónapja a „hiénák” illetve a „szotyi-taxisok” minősítés, de az kétségtelen, hogy a kusza viszonyok közt okkal érezték hátrányban magukat azok, akik cinkelt lapok nélkül próbáltak játszani. A szabályozott tarifákkal és a nyilvánvalóan azonosítható taxikkal ennek remélhetően vége: most jöhet a színvonalas verseny!

Verseny a szolgáltatási színvonalban. Melyik taxitársaság küld hamarabb autót telefonhívás esetén? Melyik juttatja célba utasait rövidebb, gyorsabb úton? Melyiknek az autóvezetői udvariasabbak? (Esetleg eszükbe jut kiszállni, ajtót nyitni az utasnak, beemelni a nehéz csomagot a csomagtartóba? Bízzunk benne, hogy ez a stílus még nem veszett ki végleg!) Melyik társaság autói tisztábbak, kényelmesebbek, korszerűbbek? Ki szolgáltat környezetkímélő, csendes (netán elektromos) autókkal? Melyik cég kínál extra szolgáltatásokat (wifit, fedélzeti médiát stb.)? Ki alkalmaz rugalmasabb fizetési formákat? Melyiknek jobb a marketingje, kommunikációja, általános imidzse? Melyik használja innovatívabban a korszerű technológiát: az optimalizált címkiosztást, a közösségi médiát, a mobil alkalmazásokat, a GPS-t – és még sorolhatnánk.

Megannyi lehetőség arra, hogy egy-egy taxitársaság versenyelőnybe kerüljön: önmagát pozitívan megkülönböztesse célközönsége számára. A szabályozott piacon ugyan minden taxi egységesen sárga lesz, de a verseny egész biztosan színesebbé válik!

2014.03.04.: Performance marketing, azaz marketingstratégia

Kutatás nélkül vakrepülés a kommunikáció. Célcsoportonként meg kell találnunk, mi működik, mi nem - és az értékesítés a mérce. Nevezhetjük ezt "performance marketingnek" is. A marketingstratégia szem előtt tartja a régi elvet: célcsoport, üzenet, büdzsé és médiaválasztás összhangja képes eredményt hozni.

A 2014-es marketing trendekről szóló jóslatok nagy része újabb és újabb internetes illetve mobil lehetőségeket tár elénk. Szinte feledésbe merül, hogy offline eszközeinket is érdemes évről évre szemre vételeznünk, és néha megújítanunk. Pedig bármilyen vonzó is az online hype, hiba lenne a hagyományos elemeket elhanyagolni. Az online és offline marketing módszerek egészséges elegyében érdemes gondolkodnunk: egyik üzletben egyik módszer működik jól, máshol más.

Bármilyen akciótervet is dédelgessünk, kutatás nélkül vakrepülés a kommunikáció. Teszteljük a különféle módszerek hatásosságát saját ágazatunkban, hallgassuk meg az ügyfeleinket, és ne feledkezzünk meg legfontosabb belső információ- és erőforrásunkról, a munkatársakról! Célcsoportonként meg kell találnunk, mi működik, mi nem - és végső soron mindig az értékesítés a mérce. Nevezhetjük ezt divatos szóval "performance marketingnek" is (a kifejezést főként online guruk használják előszeretettel), de jobban belegondolva válság előtti időben sem volt ésszerű egyéni ízléstől és ötletektől vezérelve kiválasztani a mix elemeit. Bánki Attilát idézve: "az álmos arcú, kicsit őszülő analitikus, aki belenéz a statisztikákba meg fogja mondani, hogy ennek a márkának, ebben a kampányban, ezzel az üzenettel, melyik a legjobb csatorna." A jól megalapozott tervezés után pedig természetesen szárnyalhat a kreativitás.

Számos elemzés és tanulmány vizsgálta már a válság hatását az üzleti életre, és a sok tanulság, következtetés között rendre felbukkan a "bizalom" kifejezés. E fogalom a labilis pénzügyi viszonyok közt még nagyobb súlyt kap: az ügyfelek számára még kényesebb kérdés, hogy mennyire bízhatnak meg a másik félben. Természetesen az online üzlet és kommunikáció területén is egyre több bizalomerősítő megoldás működik, mégis felértékelődnek a személyesebb offline eszközök.

2014-ben várhatóan erősödik a szakmai rendezvények súlya, a személyes tapasztalatszerzés, a közvetlen párbeszéd lehetősége felértékelődik. Ez pedig kiváló alkalom a marketingszakemberek számára a márkaépítésre, és egyúttal a vevői visszajelzések minél szélesebb és mélyrehatóbb gyűjtésére is. Ugyanígy megnőhet a szerepe a helyi, célzott megjelenéseknek, illetve a közösségi aktivitásoknak. Jó lehetőséget kínál a célzott, teljesítmény-orientált, ugyanakkor mégis színes, megkülönböztetni képes megoldásra a gerillamarketing. Ráadásul ebben is vegyíthetünk offline, online és ambient elemeket is.

Összegezve tehát a performance marketing elsősorban stratégia! A technológiai fejlődés révén a bőség zavarával küzdenek a marketing- és PR-szakemberek is, ám a látványos kreatív akciók sorozata gyakran nem áll össze olyan egységes egésszé, amelynek elemei rendíthetetlenül az eredetileg meghatározott célok felé mutatnak. (Már ha voltak megfogalmazott célok.) Egy-egy kampány, és a hosszú távú kommunikáció is akkor lehet hatékony, ha a cégstratégiát támogató marketingstratégia készül. Ha szem előtt tartjuk az egyszerű régi tervezési elvet: célcsoport, üzenet, büdzsé és médiaválasztás összhangja képes eredményt hozni. És bizalmat építeni.

2014.08.11.: Ki vigyáz a márkádra, ha te nem?

Érdemes a márkaépítés központi elemévé tenni a munkatársak ilyen irányú képzését, és márkaépítésre szakosodott cégek szolgáltatásait igénybe venni. A márka érték, vigyázni kell rá, és befektetni fényének fenntartásába!

A minap alkatrészt kerestem egy háztartási gépünkhöz. Egy alkatrészéből letört egy darab, nosza, lefotóztam, majd kikerestem az interneten, hogy kik foglalkoznak ilyesmivel, és megírtam nekik problémámat - csatolva a fotót. A három internetes alkatrész-kereskedőn felül elküldtem még levelem a gyártó hazai képviseletének is.

Két kereskedő cég perceken belül válaszolt, s mindketten a PNC (Prod No.) szám megküldését kérték, hogy beazonosíthassák a terméket. Azt is leírták, hol találom meg a készüléken a matricát, amiről ezt leolvashatom. Miután a számot elküldtem nekik, még aznap megírták, hogy sajnos az általam keresett alkatrész már nem beszerezhető, mert nem gyártják. Egy másik kereskedő maga küldött két szerkezeti ábrát, hogy azokon azonosítsam be, melyik alkatrész érdekel, és az ott szereplő számot írjam meg nekik. Ezt megtettem, viszont azóta tőlük nem érkezett további információ.

A gyártói képviselet vevőszolgálatától egy hét (!) elteltével érkezett válasz: "Az Ön által megadott készülék olyan régi, hogy a fagyasztó rekesz ajtó már nem szerezhető be hozzá." Internetes levelezésben egy hetes válaszidő már önmagában is igen rossz fényt vet egy márkaképviseletre, de az hogy még le is minősíti az ügyfélnél működő készüléket, csak ront a képen. Ahelyett, hogy megköszönné, hogy hűséges vásárlójuk vagyok, és finoman kifejezné büszkeségét, hogy ilyen hosszú ideig megbízható a termékük, majd mellesleg tájékoztatna, hogy sajnos már ehhez a típushoz nem gyártanak alkatrészt! Esetleg kedvezményes csereakcióra hívhatná fel a figyelmem. Ehelyett egyszerűen lesajnál...

Természetesen nem ő személy szerint a hibás abban, hogy sérül a márkakép - a márkaképviselet alapvető feladata lenne a vevőszolgálati (és más) munkatársait folyamatosan képezni arra, hogyan kell ápolniuk azt a márkanevet, amiből a cég forgalma - és az ő fizetésük - származik. Szerencséje a cégnek ez esetben, hogy viszonteladói tudták, hogyan kell az ügyfél-megkereséseket kezelni, és nem teljesen keserű, hanem felemás szájíz marad az ügyfélben a márka kapcsán.

Biztos, ami biztos: érdemes a márkaépítés központi elemévé tenni a munkatársak ilyen irányú képzését, és annak érdekében, hogy a képzés is, és annak mérése is minél szakszerűbb legyen, márkaépítésre szakosodott cégek szolgáltatásait igénybe venni. A márka érték, vigyázni kell rá, és befektetni fényének fenntartásába!

2013.12.09.: P, mint Place, azaz értékesítési csatorna

Egy divatbolt helyén, novemberben "Christmas Shop" nyílt a plázában, ahol hamarosan kitör a "még 3 embernek kell vennem valamit" frász. Nem megtagadva a többi "P" (termék, ár) jelentőségét, azt hiszem, ott igazán jó üzletet lehet csinálni!.

Bár az online életforma általánossá válásával sokan meghirdették már, hogy a hagyományos marketingmix nem érvényes, úgy gondolom, túlzás technikai eszközök fejlődése miatt megtagadni egy szakma elméleti alapjait. Egyrészt jól lefordíthatók, megfeleltethetők az eredeti megfogalmazások mai nyelvezetre, másrészt bőven vannak a marketingmixnek olyan elemei, és a termékeknek olyan fajtái, amit igen nehéz lenne "virtuálissá" tenni.

Továbbra is úgy hiszem, hogy a marketingmix elemeit együttesen és összehangoltan alkalmazó stratégiának lehet sikere – maradjunk akár a hagyományos 4P-nél (Product, Price, Place, Promotion, azaz termék, ár, értékesítési csatorna és promóció), vagy egészítsük ki akár 5P-re (People), akár 7P-re (Process, Physical Evidence).

Például attól, hogy az online vásárlás és csomagküldés elterjedt (sőt, egyes cégek már drónokkal képzelik el a kiszállítást!), még bőven maradt tere a hagyományos elosztási csatornáknak is. Ráadásul az újabb és újabb szállítási módok nem jelentik azt, hogy a "Place", mint a marketingmix fontos eleme elvesztette volna szerepét! Szó sincs róla, csak összetettebb lett. De továbbra is érvényes, hogy az elosztási csatornák kiválasztására és alkalmazására vonatkozó elveket és módszereket értjük ezen: azokat a döntéseket, amelyek a termékek eljutását biztosítják a fogyasztókhoz. Az értékesítési lánc elemeit, a hálózatsűrűséget, az elhelyezkedést, a készletezést és szállítást.

A minap ékes példáját láttam a jól megválasztott (és időzített) "Place"-nek. A karácsonyi vásárlási láz már kezdte éreztetni hatását városszerte, és még inkább a bevásárlóközpontokban, plazákban. Budapest egyik legnagyobb ilyen műintézményében is sorra szaporodtak a bólogató Mikulások és csilingelő száncsengők, amikor az egyik divatbolt helyén, november elején "Christmas Shop" nyílt. Tömve piros-zöld-arany karácsonyi cukiságokkal ott, ahol a "még három embernek kell vennem valami" frászban rohangálnak hamarosan a plazázók! Igazán ügyes. Nem megtagadva a másik "P", a termék jelentőségét, azt hiszem, ezen a helyen igazán jó üzletet lehet csinálni. Még akár az egyébként elérhetőnél kissé magasabb árszinten is. (No, tessék, még egy "P"!)

Ahogy a kirakatot megpillantottam, rögtön a klasszikus vicc ugrott be: Kohn lelkesen megnyitja cipőboltját, és a bejárat fölé kiírja: "A VÁROS LEGJOBB CIPŐI". Grün rögtön látja, hogy itt piaci lehetőség van, gyorsan ő is üzletet nyit két kapura Kohntól, és a bejárat fölé szögezi tábláját: "A VÁROS LEGOLCSÓBB CIPŐI". Schwarz ezt látván, somolyogva megnyitja saját üzletét kettejük között, és elhelyezi a feliratát: "FŐBEJÁRAT".

Az elméleti fejtegetéseknél, újabb és újabb elméletek gyártásánál tehát sokkal többet ér, ha a korábban is jól bevált módszereket a folyton változó környezethez igazodva alkalmazzuk. Így a 4P is csodásan működni fog!

2013.12.17.: P, mint Price, azaz árazás

Vicces, amikor kivételes lehetőségként 525 helyett mindössze 619 Ft az akciós termék, kevésbé vicces, de gyakori baki, hogy az egységre vetített ár magasabb a nagyobb kiszerelés árcímkéjén, mint a kisebben. Mondhatnánk, hogy ez apróság, de ezzel lemondanánk az ár hatékony döntésbefolyásoló erejéről.

.Folytatva a hagyományos marketingmix méltatását, a mai cikkben egy másik P, az árképzés, árpolitika fogalmát vesszük szemügyre. A Price esetében is igaz, hogy az online eladás és vásárlás elterjedése nem érvényteleníti a korábbi szakmai alapokat, mindössze meg kell találnunk, ma hogyan érvényesülnek azok.

Egyrészt az online üzlet gyakran a gyorsaságra, az alacsony költségekre, és az árversenyre helyezi a hangsúlyt, tehát megkerülhetetlen a fogalom, sőt összetettebb, mint valaha. A mai termelési-értékesítési láncból egy-egy hagyományos elem gyakran kimarad, így a gyártó (nagykereskedő) szempontjából a különböző viszonteladói szintek számára kialakított fair kondíciók és árazás jelentik az új feladatot, a kiskereskedők számára pedig a minden korábbinál gyorsabb és kiélezettebb versenyből fakadnak újszerű árazási kihívások.

Ráadásul, akár virtuális az eladótér, akár hagyományos, néhány máig érvényes szempontot nem érdemes figyelmen kívül hagyni. Az ad-hoc árazás visszaüt. Aki hosszú távon akar egy üzletben maradni, figyelembe kell vegye termékei vagy szolgáltatásai árainak stratégiai és taktikai hatásait is. Minden korábbinál összetettebbek lettek az árlistáktól eltérő árazások: hitelek, engedmények, visszatérítések, kuponok, mennyiségi kedvezmények, csomagár-képzés, nyereményakciók - és még sorolhatnánk.

Ám mindez nem megy zökkenőmentesen sem a virtuális sem a valóságos térben. És az online világ mindkét esetben gyorsan széles körben teszi láthatóvá a hibákat. Egy-egy látványos árazási baki futótűzként gyűjti be a lájkokat, megosztásokat és kommenteket a közösségi térben, és ennek bizony az adott márkára, forgalmazóra nézve imázs rontó hatása van.

Vicces, amikor kivételes lehetőségként 525 helyett mindössze 619 Ft-ért juthatunk akciósan egy termékhez, kevésbé vicces, de gyakorlatilag minden áruház pocain rendszeresen előforduló baki, hogy az egységre vetített ár magasabb a nagyobb kiszerelés árcímkéjén, mint a kisebben, vagy a tömbben értékesített termék árcéduláján, mint a szeleteltén... Mondhatnánk, hogy ez apróság, de ezzel lemondanánk a P, mint Price bizonyítottan hatékony döntésbefolyásoló erejéről. Az elírt akcióval kihelyezett termékkosárból nem fogy az áru, a fordítva árazott termékből kevesebbet vásárolnak, illetve nagyobb egységnyi ráfordítás kíséri az eladásokat. A nap végén összeszorozva a számokat, már nem valószínű, hogy apróságnak érezzük a bakit.

Az árképzés esetében sem az új publikációk és elméletek gyártása visz közelebb az eredményesebb marketinghez, hanem ha alkalmazzuk – és szükség esetén frissítjük – a jól bevált módszereket. És láss csodát: a P, mint Price is működni fog!